22

A veszettség

Előszó: kérlek, ha már itt vagy, olvasd át ezt a bejegyzést, mert ezek az információk életet menthetnek.

~~~

Nos, mivel ezt a blogot valamennyire informáló-ismeretterjesztő oldalnak is szánom, álljon itt elsőként néhány megállaptás a veszettségről.
Azért választottam ezt a témát, mert sokszor hallani róla, azonban az olyan laikus ember, mint én, nem igazán tudja pontosan, hogy mi ez, és hogyan alakul ki.

Nos néhány érdekes szempont a tények és a tévhitek palettájából:


Veszettség (ebdüh, víziszony)

Az egyik legerterjedtebb zoonosis, azaz állatokról emberre terjedő vírusos megbetegedés. Egyetlen biztos védekezési módszer ellene az oltás. A közelmúltban fejlesztettek ki egy vakcina-sorozatot, amely embereknek adható, esetleges feltételezett vagy bizonyított fertőződés esetén. Azonban ez az injekciókúra fájdalmas, hosszú folyamat, és csak a tünetek kialakulása ELŐTT alkalmazható. Ez után az orvostudomány tehetetlen.

A veszettség alapvetően egy Rhabdovírus által okozott gyors lefolyású, halálos kimenetelű infekció. Állatról-állatra, állatról-emberre terjed harapással. Dokinyelven ezt hívják harapásos expozíciónak. Ennek feltétele, hogy az állat foga áthatoljon a bőrőn- akármennyire.

A nem- harapásos expozíció sokkal ritkább. Zárt területen, levegőcsere nélküli helyeken a vírus megülhet a levegőben, és belélegezve fertőzhet (pl. denevérbarlangban).
A vírus kiszáradás és ultraibolya-besugárzás hatására elpusztul.

A betegséget viszonylag könnyű felismerni, de csak annak, aki körültekintően jár el. A beteg állat viselkedése nagyon megváltozik, a szokásostól teljesen eltér, legyen vad- vagy háziállat.
A leggyakrabban előforduló eset az, amikor erdőjárók szeme láttára egy-egy róka meglepően közel merészkedik. Azonban ez csak az első mozzanat: erősebb inger hatására az állat teljesen megvadul, vakmerően támad, szemei kifelé kancsalítanak. Ezért ha gyanúsan barátságos vadállat kerül a közelünkbe, semmiképpen ne menjünk közelébe, ne érjünk hozzá, ne szólongassuk, ne adjunk ki semmilyen erős ingert, mert az váltja ki a támadási reakciót.

Próbáljunk biztos helyre menni, kikerülni az állat látószögéből, a lehető legcsendesebben, és mellőzzünk minden hirtelen mozdulatot.
Tehát kerüljük ki az állatot, ne ingereljük, tegyünk úgy, mint ha ott sem lennénk. A teendő ezek után (és akkor is, ha elhullott állattetemere bukkanunk) a vadőr, erdész, jobb híján rendőrség - akik el tudják érni a hivatalos szerveket - azonnali riasztása, az állat helyzetének, viselkedésének leírása, helyének meghatározása.

Visszatérve az orvosi háttérhez: A vírus a fertőződés után rövid ideig lappang - általában 2-8 hét, de ez függ az infekció helyétől is. Ha a fejhez közeli sérülésen át került be a kórokozó, akkor hamarabb történik, ha távolabb, akkor lassabban. Azonban az állat nyálában szinte azonnal kimutatható a fertőzés. Kivételes esetekben fél évig is lappanghat.
A fertőzőképesség kb. egy héttel a klinikai tüneteket megelőzően kialakul.

A vírus a központi idegrendszert 'bontja le'- szó szerint. Szabad idegvégződéshez kapcsolódik, és kb. 3 mm/ óra sebességgel felvándorol a központi idegrendszerbe, ahol tenyészhelyeket alakít ki magának. Itt elszaporodik, az agysejteket teljesen szétroncsolja. Eztuán a nyirokrendszerbe ürül.

A fertőzés menete: mentális depresszió, majd ingerlékenység (fényre, vízre, szagokra, hangra), nyálfolyás, a megmart végtag görcsei. A végső stádium a hátsó lábaktól kialakuló fokozatos lebénulás. Ezután az állat elhullik.
A dührohamhoz hasonlító ijesztő, gátlástalan, őrjöngéshez hasonlító támadás (fájdalomra való érzéketlenség), a roncsolódó, lebomló idegrendszer sajátos tünete.

Érdekesség.
A kedves olvasó talán észrevette, hogy a veszettség leírása egy az egyben ráilleszthető a vámpír-legendákra. Valóban, ez a hiedelem ebből a betegségből táplálkozik, hiszen a fertőzőtt emberek sötétben jártak, nem bírták az erős fokhagyma-szagot, (ingerlékenység), rettegtek a víztől (a veszettség köznépi neve: víziszony). Vért szívtak- azaz megharaptak másokat, és mint a veszett állatok, görcsösen tartották utána, tépték. Így átadták a sebesültnek a betegséget- a vámpír legendákban így 'készülnek' a vámpírok.
A román gróf, Vlad Tepes (cepes), azaz Dracula is valószínüleg ebben a betegségben halálozott el, vagy mint gyűlölt földesúrra, bosszúból fogta rá a nép a betegséget.

Magyarországon leggyakrabban a rókák hordozzák ezt a fertőzést, azonban a kb. 5 évvel ezelőtt kezdődött rókaoltási akciónak köszönhetően a számuk a minimumra csökkent.
Magyarország egyébként mindig is vezető volt a veszettség megszüntetésében. A második háború előtt az Eblajstrom- rendelet értelmében minden kutyát beoltottak, így elsőként sikrült kiszorítanunk a betegséget az országból. Azonban 1939-ben, a Lengyelországból induló, rókákat érintő veszettség járvány fokozatosan átterjedt egész európára, 1954-ben Magyarországot is elérte, majd 1967-ben a dunántúlt. A legtöbb fertőzött állatot 1987-ben számolták.

És bár már 5000 évvel ezelőtt beszámoltak - nagy történetírók is - a veszettségről, amit aztán 1881-ben Pasteaur-nek köszönhetően vált ismertté, mint ahogy az ellenanyaga is, mégis évente mintegy 25.000 ember válik áldozatává.

Minden álattartónak azt tanácsolom -főként azt olyanoknak, akiknek az állataik más állatokkal könnyedén, napi szinten érintkezhetnek- hogy oltassa be házi kedvencét minél hamarabb. Mert ritka betegség ugyan, de halálos kimenetelű. És nem utolsó sorban azért is, mert- kötelező.
Elmulasztása követkzményekkel jár.

20

19

18

17

16

15

Sokan azt gondolják, hogy pingvineket csak a sarkkörön találhatunk, azonban ez nem így van. Pingvinekkel a déli félteke majdnem minden részén találkozhatunk.
Ennek a fajnak- pápaszemes pingvin- a hazája dél- és délnyugat afrika partvidéke. Meglepő, nem?

Halakkal, kisebb élőlényekkel táplákozik. A vízben nagyon ügyesen mozog a szárazföldön inkább csak totyog.

A pápaszemes pingvin a pingivek között a kissebb testűek közé tartozik. Nagyobb rokonai hidegebb területeken élnek, mert a nagyobb testnek arányaiban kissebb a felülete, így hőszigetelés szempontjából előnyösebb.

Egy fészekben 2.3 tojást is rakhatnak. A fiókák 38-42 nap után kelnek ki, azonban színük fakó, és fekete-fehér ünneplőjüket csak 2 éves koruk után nyerik el.
Egy pápaszemes pingvin 20 évig is élhet.

14

13

12

11

10

9

Orángután
(Pongo)

Az orángután a leletek tanúsága szerint régebben egész Délkelet-Ázsiában elterjedt, ám napjainkra csupán Borneó és Szumátra szigetein fordul elő.

Testfelépítés

Az orángután a legnagyobb testű fán élő állat: a hímek közel 1,5 m magasak és 100 kg súlyúak, a nőstények feleekkorák. Hosszú, vörös szőrzet borítja a testét. Karjai igen hosszúak, karfesztávolsága közel 2,5 m. Az idős hím orángutánok jellegzetes pofalemezeket növesztenek.

.oOo.

A WWF, a World Wildlife Foundation szerint az elmúlt évszázadban 91 százalékkal csökkent a Borneó és Szumátra szigetén élő emberszabású majmok száma. 1987-ben 45 és 60 ezer közöttire becsülték az orángutánpopulációt a világon. Ez a szám 2001-re gyakorlatilag megfeleződött: két évvel ezelőtt már csak mintegy 25-30 ezer példány maradhatott fenn közülük. Malajziában és Indonéziában az esőerdők 80 százalékát már kiirtották, ezért az orángutánok élettere jelentősen visszaszorult.

Ugyanakkor az állatra komoly veszélyt jelentenek a vadászok, orvvadászok, illetve az állatbefogók is. A természet sem játszik az állatvédők kezére: a nőstény orángutánok ugyanis 12 éves korukban válnak termékennyé, és körülbelül 40 évig élnek. Ugyanakkor az övék a leglassúbb reprodukciós ciklus a nagy emberszabásúak között, minthogy a szülések között átlagosan 8 év telik el.

---

.oOo.

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály:	Emlősök (Mammalia)
Rend:	Főemlősök (Primata)
Alrend:	Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág:	Majomalakúak (Simiiformes)
Öregcsalád:	Emberszerűek (Hominoidea)
Család:	Hominidák (Hominidae)
Alcsalád:	Orángután félék (Ponginae) Elliot, 1912
Nem:	Orángután (Pongo)

8

7

6

5

4

3

2

1.

Jenő.