~~~
Nos, mivel ezt a blogot valamennyire informáló-ismeretterjesztő oldalnak is szánom, álljon itt elsőként néhány megállaptás a veszettségről.
Azért választottam ezt a témát, mert sokszor hallani róla, azonban az olyan laikus ember, mint én, nem igazán tudja pontosan, hogy mi ez, és hogyan alakul ki.
Nos néhány érdekes szempont a tények és a tévhitek palettájából:
Veszettség (ebdüh, víziszony)
Az egyik legerterjedtebb zoonosis, azaz állatokról emberre terjedő vírusos megbetegedés. Egyetlen biztos védekezési módszer ellene az oltás. A közelmúltban fejlesztettek ki egy vakcina-sorozatot, amely embereknek adható, esetleges feltételezett vagy bizonyított fertőződés esetén. Azonban ez az injekciókúra fájdalmas, hosszú folyamat, és csak a tünetek kialakulása ELŐTT alkalmazható. Ez után az orvostudomány tehetetlen.
A veszettség alapvetően egy Rhabdovírus által okozott gyors lefolyású, halálos kimenetelű infekció. Állatról-állatra, állatról-emberre terjed harapással. Dokinyelven ezt hívják harapásos expozíciónak. Ennek feltétele, hogy az állat foga áthatoljon a bőrőn- akármennyire.
A nem- harapásos expozíció sokkal ritkább. Zárt területen, levegőcsere nélküli helyeken a vírus megülhet a levegőben, és belélegezve fertőzhet (pl. denevérbarlangban).
A vírus kiszáradás és ultraibolya-besugárzás hatására elpusztul.
A betegséget viszonylag könnyű felismerni, de csak annak, aki körültekintően jár el. A beteg állat viselkedése nagyon megváltozik, a szokásostól teljesen eltér, legyen vad- vagy háziállat.
A leggyakrabban előforduló eset az, amikor erdőjárók szeme láttára egy-egy róka meglepően közel merészkedik. Azonban ez csak az első mozzanat: erősebb inger hatására az állat teljesen megvadul, vakmerően támad, szemei kifelé kancsalítanak. Ezért ha gyanúsan barátságos vadállat kerül a közelünkbe, semmiképpen ne menjünk közelébe, ne érjünk hozzá, ne szólongassuk, ne adjunk ki semmilyen erős ingert, mert az váltja ki a támadási reakciót.
Próbáljunk biztos helyre menni, kikerülni az állat látószögéből, a lehető legcsendesebben, és mellőzzünk minden hirtelen mozdulatot.
Tehát kerüljük ki az állatot, ne ingereljük, tegyünk úgy, mint ha ott sem lennénk. A teendő ezek után (és akkor is, ha elhullott állattetemere bukkanunk) a vadőr, erdész, jobb híján rendőrség - akik el tudják érni a hivatalos szerveket - azonnali riasztása, az állat helyzetének, viselkedésének leírása, helyének meghatározása.
Visszatérve az orvosi háttérhez: A vírus a fertőződés után rövid ideig lappang - általában 2-8 hét, de ez függ az infekció helyétől is. Ha a fejhez közeli sérülésen át került be a kórokozó, akkor hamarabb történik, ha távolabb, akkor lassabban. Azonban az állat nyálában szinte azonnal kimutatható a fertőzés. Kivételes esetekben fél évig is lappanghat.
A fertőzőképesség kb. egy héttel a klinikai tüneteket megelőzően kialakul.
A vírus a központi idegrendszert 'bontja le'- szó szerint. Szabad idegvégződéshez kapcsolódik, és kb. 3 mm/ óra sebességgel felvándorol a központi idegrendszerbe, ahol tenyészhelyeket alakít ki magának. Itt elszaporodik, az agysejteket teljesen szétroncsolja. Eztuán a nyirokrendszerbe ürül.
A fertőzés menete: mentális depresszió, majd ingerlékenység (fényre, vízre, szagokra, hangra), nyálfolyás, a megmart végtag görcsei. A végső stádium a hátsó lábaktól kialakuló fokozatos lebénulás. Ezután az állat elhullik.
A dührohamhoz hasonlító ijesztő, gátlástalan, őrjöngéshez hasonlító támadás (fájdalomra való érzéketlenség), a roncsolódó, lebomló idegrendszer sajátos tünete.
Érdekesség.
A kedves olvasó talán észrevette, hogy a veszettség leírása egy az egyben ráilleszthető a vámpír-legendákra. Valóban, ez a hiedelem ebből a betegségből táplálkozik, hiszen a fertőzőtt emberek sötétben jártak, nem bírták az erős fokhagyma-szagot, (ingerlékenység), rettegtek a víztől (a veszettség köznépi neve: víziszony). Vért szívtak- azaz megharaptak másokat, és mint a veszett állatok, görcsösen tartották utána, tépték. Így átadták a sebesültnek a betegséget- a vámpír legendákban így 'készülnek' a vámpírok.
A román gróf, Vlad Tepes (cepes), azaz Dracula is valószínüleg ebben a betegségben halálozott el, vagy mint gyűlölt földesúrra, bosszúból fogta rá a nép a betegséget.
Magyarországon leggyakrabban a rókák hordozzák ezt a fertőzést, azonban a kb. 5 évvel ezelőtt kezdődött rókaoltási akciónak köszönhetően a számuk a minimumra csökkent.
Magyarország egyébként mindig is vezető volt a veszettség megszüntetésében. A második háború előtt az Eblajstrom- rendelet értelmében minden kutyát beoltottak, így elsőként sikrült kiszorítanunk a betegséget az országból. Azonban 1939-ben, a Lengyelországból induló, rókákat érintő veszettség járvány fokozatosan átterjedt egész európára, 1954-ben Magyarországot is elérte, majd 1967-ben a dunántúlt. A legtöbb fertőzött állatot 1987-ben számolták.
És bár már 5000 évvel ezelőtt beszámoltak - nagy történetírók is - a veszettségről, amit aztán 1881-ben Pasteaur-nek köszönhetően vált ismertté, mint ahogy az ellenanyaga is, mégis évente mintegy 25.000 ember válik áldozatává.
Minden álattartónak azt tanácsolom -főként azt olyanoknak, akiknek az állataik más állatokkal könnyedén, napi szinten érintkezhetnek- hogy oltassa be házi kedvencét minél hamarabb. Mert ritka betegség ugyan, de halálos kimenetelű. És nem utolsó sorban azért is, mert- kötelező.
Elmulasztása követkzményekkel jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése